Név: Madeleine Rosca Lánykori név: Madeleine Bensley Születési idő: 1977 Születési hely: Ausztrália Foglalkozás: művész, író Lakóhely: Hobart, Ausztrália Weboldala / blogja: http://clockwork-hands.livejournal.com/ Nemrég hazánkba érkezett az egyik legfurcsább, legérdekesebb és nem kevés egyediséggel rendelkező mű, a Lidércfölde. Aki már olvasta, az nyilván tudja, miről beszélek, aki nem, annak korától függetlenül azt tudom mondani, ne hagyjon ki egy ilyen tényleg egyedi ötletekkel teleszőtt, aranyos mesét! Lidércföldén történő sírásásról, gyilkos robotok készítéséről, beszélő könyvekről és megannyi fogaskerékről kérdeztük most a mű alkotóját, Madeleine Roscát.

AnimeStars: Néha már gyermekkorunkban vonzódunk azokhoz a különleges dolgokhoz, amelyekből felnőve hivatást választunk. Számodra ez hogyan alakult? Már gyermekként is a rajzokban láttad a jövőt, vagy esetleg egy bizonyos eseményhez köthető a döntés?

Madeleine Rosca: Mindig is valamiféle művész akartam lenni, és mióta az eszemet tudom, imádok történeteket kitalálni, szóval mondhatni elkerülhetetlennek tűnt, hogy végül könyvet írjak. Tizenévesen sok japán rajzfilmet és filmet kezdtem nézni, ezzel kezdődött az érdeklődésem az animék és mangák iránt. Ez azóta se hagyott alább!

AnimeStars: Minden művész életében akadnak olyan művek, amelyeket örökre a szívébe zár. Melyek hatnak rád így saját munkáid közül, nyújtottak ezek motivációt a további munkáid során?

Madeleine Rosca: Saját munkáim közül a mangám első kötetét tudnám említeni. Az első munkám, amit valaha publikáltam, és nagyon büszke vagyok rá. Egyébként a rajongóktól kapott kedves szavak hajtanak előre.

AnimeStars: Akadnak kedvenceid, amelyeket jelenleg is nyomon követsz?

Madeleine Rosca: Mármint kötetek vagy mangák, amiket szeretek? Szeretem a Negima!-t, az Air Geart, bármit a CLAMP-tól és bármit Takahashi Rumikótól.

AnimeStars: A Nemzetközi Manga Pályázaton te voltál az egyetlen nem ázsiai szerző, aki díjazásban részesült. Véleményed szerint mi az ok az évek óta csekély számú európai és amerikai díjazottnak az ázsiai képregény versenyeken?

Madeleine Rosca: Hogy a képregényeknek és mangáknak sok időbe telt, míg Európába és a nyugatra jutottak, de Ázsiában hosszú évtizedek óta jelen vannak. Nálunk, nyugaton még nagyon újak. De lassan egyre népszerűbbek lesznek.

AnimeStars: A Lifércfölde az első kiadott műved. Mióta dolgozol rajta, és milyen folyamatok vezettek a kiadásáig, illetve mennyit változtattál a kezdeti tervek óta?

Madeleine Rosca: 2004 óta dolgozom a Lidércföldén. Eredetileg ingyenes online képregényként tettem fel az internetre. A Seven Seas Entertainment egyik szerkesztője meglátta és megtetszett neki, és megkérdezett, nem szeretném-e publikáltatni. Hiszitek vagy sem, nem sokat változott az eredeti történet, bár a szerkesztő határozottan segített helyre tenni az írást.

AnimeStars: A mű egyedi világgal rendelkezik, akár egy fiatal rémálma is lehetne, sőt az sem lenne különösebben meglepő, ha a történet végén Lucy az ágyában ébredve ráeszmélne, hogy csak rossz álom volt az egész. Honnan jött az ihlet a Lidércfölde világának és hangulatának megalkotásához?

Madeleine Rosca: Szeretem a sötét gyerekmeséket; mindig is szerettem azokat a sötét, európai tündérmeséket. Úgy gondolom, innen jött a Lidércfölde alapjának nagy része. Szeretem a steampunk műveket, ezért van olyan sok gép és fogaskerék a Lidércföldében. Azt már most megmondhatom, hogy a történet végén nem fog Lucy rémálomból ébredni! Páran már tanácsolták ezt nekem. Ki nem állhatom az ilyen végű történeteket!

AnimeStars: Ha már a különlegességeknél tartunk, a szereplők sem mondhatóak éppen köznapinak. A karakterek külsejének megalkotásához személyiségük adta az ötletet?

Madeleine Rosca: Az igazán különösen kinéző Gépmesterek megjelenése a későbbi kötetekben lesz megmagyarázva. Összefüggésben van azzal, hogy őrült tudósok. A gyerekek pedig úgy néznek ki, mint a hétköznapi gyerekek - legalábbis remélem!

AnimeStars: Kérlek, áruld el az olvasóknak, mi a menete egy kötet elkészültének?

Madeleine Rosca: Először a kötet vázlatával kezdem, amin pár hétig dolgozunk a szerkesztőval. Aztán úgy nyolc hónap alatt hozom össze a kötetet. Minden oldalt vázlatosan megrajzolok, hogy meglegyen a kötet menete. Aztán megrajzolom az oldalakat, kihúzom tintával, beszkennelem és beteszem őket a kötet vezérvonalába. Egy tördelő hozzáadja a szövegbuborékokat és a tónusokat a grafika köré. Aztán a szerkesztő összeszedi az oldalakat, és megkeressük a hibákat, mielőtt elküldenénk a nyomdába. Elég hosszú folyamat.

AnimeStars: Amikor a kezembe került a mű, először a hátterek és ruhák kidolgozottsága tetszett meg, különös tekintettel Lucy nyuszifül szerű masnijára. Mégis meg kell kérdeznem, a sztori vagy a rajzok jelentették a nagyobb kihívást?

Madeleine Rosca: A rajzok mindenképpen nehezebbek. Már az elején ki volt dolgozva a történet, szóval más mangákkal ellentétben, ahol a történet időközben alakul ki, szerencsés voltam. A rajzolás sok időbe kerül, és ha valami nem jó, kezdhetem az egész oldalt elölről.

AnimeStars: Mint ahogy a blogodban is olvashattuk, a magyar rajongók nemrég vehették kézbe a Lidércfölde első kötetét. Kérlek, árulj el pár érdekességet a második kötetről!

Madeleine Rosca: A második kötetben még több derül ki a Gépmesterek múltjáról, különös tekintettel Miss Weaverre. Ráadásul valakinek sikerül megszöknie a szélmalomból, de ő már nem az a diák aki valaha volt! És Lucy életveszélyes helyzetben találja magát. Csak ennyit árulhatok el!

AnimeStars: Köszönjük szépen a válaszokat, és további sikerekben gazdag alkotói éveket kívánunk!

Madeleine Rosca: Köszönöm!